Mind az ISO 9001:2015, mind a régi szabvány alapvetően ugyanazokat a témákat fedik le, van azonban néhány fontos különbség, amit a (nem szakember) felhasználóknak is érdemes tudni.
Az ISO 9001:2015 szabvány felépítése
Talán a legnagyobb különbség a régi és az új között a szabvány szerkezet. Az ISO 9001:2008 öt fő szakaszt tartalmazott, míg az új szabvány hét, tartalmilag jelentős részre oszlik.
A szervezet és környezete
A régi szabványtól eltérően az új elvárja, hogy a felhasználó megértse szervezetének kontextusát, mielőtt létrehozná irányítási rendszerét. Az ISO 9001:2015 ráveze
ti a menedzsmentet, hogy megértse szervezetének kontextusát, azt akarja, hogy megfontolásra kerüljön a szervezet minden külső és belső kérdése, amely releváns a céljai és stratégiai iránya szempontjából.
Ez azt jelenti, hogy meg kell érteni a szervezet külső környezetét, kultúráját, értékeit, teljesítményét, valamint az érdekelt feleket, mielőtt az irányítási rendszer kiépítése megtörténne, mert a rendszernek képesnek kell lennie ezeknek a hatásoknak a kezelésére.
Dokumentált információk
Az ISO meghatározása szerint a dokumentált információ olyan információra vonatkozik, amelyet ellenőrizni és fenntartani kell. Így, amikor az ISO 9001:2015 a dokumentált információkat használja, implicit módon elvárja, hogy az alkalmazó ellenőrizze és fenntartsa ezeket az információkat és hordozóközegét.
Kockázat alapú gondolkodás
A kockázatalapú gondolkodás – implicit módon – mindig is eleme volt a szabványnak, mindig is cél volt a hibák megelőzése és megakadályozása, ami tulajdonképpen a kockázatalapú gondolkodásról szól. Az új szabvány elvárja a szervezetektől, hogy azonosítsák és kezeljék a kockázatokat, amelyek befolyásolhatják a megfelelő termékeket és szolgáltatásokat és az ügyfelek kielégítését. Azt is elvárja, hogy azonosítsák és foglalkozzanak azokkal a lehetőségekkel, amelyek növelhetik képességüket megfelelő termékeket és szolgáltatásokat nyújt, és kielégíti az ügyfeleket.
